Menczer Tamás nem hülye!

„Nagyon unom, hogy állandóan ezt a szerencsétlen, ártatlan embert hülyézik. Mivel a szakmám miatt eléggé érzékeny vagyok arra, hogy egyes szavakat milyen jelentéssel »használnak«, ezért is bánt, amit a Magyar Kormány államtitkárával, kommunikációs igazgatójával, sőt, miniszteri biztosával művelnek. Én nem vagyok hülye, pontosan tudom, teljesen félreismerték az államtitkárt, és a lehető legvulgárisabb megközelítésben elkönyvelték idiótának, hibbantnak, gyengeelméjűnek, sőt, elmebeteg tébolyultnak is.

Én egészen másképpen látom a helyzetet. Részint azért, mert annak idején nagy sikerű könyvet írtam a pszichiátriáról. Nyolc hónapig gyűjtöttem anyagot a Lipóton, én testközelből ismerem a Menczer Tamás-féléket. Éppen ezért javaslom, hogy a jövőben őt úgy emlegessük, mint aki tudatosan vállalja, hogy magatartásával, megnyilatkozásaival, egész személyiségével tudatosan vált ki embertársaiból dühöt, gyűlöletet, megvetést! Szegény államtitkárt könnyű lehülyézni, miközben úgy járunk el vele, mint a gyerekek a cirkuszban, amikor kigúnyolják, kiröhögik a csetlő-botló bohócot.

Könyörgök! Értsék már meg, hogy a Menczer nem hülye, ő tudatosan, elég jó fizetésért mutatja magát annak!

A Menczer-jelenség azért is veszélyes, mert a magyar közvélemény egy része egy olyan úton indult el a Menczer-ügy kapcsán, ami óhatatlanul Lázár Jánosig, azaz Trianonig, a Trianon miatt rohadó vasútig, meg persze a sajnálatos módon elmaradt, pedig már megrendelt, csehországi fácánvadászatig terjed. Vagy még azon is túl.

Végezetül, annak idején a Lipóton Gaszner főorvos feltette nekem a kérdést, hogy látok-e lényeges különbséget az ő ápoltjai, és a parlamenti képviselők között. Ennek már 20 éve. Lehet, hogy Menczer Tomika időnként beszökött a kerítésen.”

Nyitókép: Képernyőfotó